Éjjel, hazafelé tartva
Éjjel, hazafelé tartva
Már gyúlnak az éjjeli lámpák, Már mennek haza az édesapák, Már sötétbe borult minden, Már nem lobban fel szerelem.
Már órdít a némaság, Már nem támad ármány, Már minden befejeződik, Már a szerelem is múlik.
Már sötétéség véd engem, Már nem kell a szerelem, Már sírni is szárazan fogok, S szívet, szerelemet nem lopok!
Már véres szemmel keresek Minden jót, s minden szépet. Már meghalni sem vágyom, Csak a jó, meleg ágyon.
Már nem fogok harcolni, Már el nem fogok hullni. Ma minden le fog záródni, Már nem fogok énekelni.
Már némán fogok beszélni, Már süketen fogok hallani, Már vakon fogok látni, De mindezt csak hajnalig!
|