...:::  † Pegy Oldala †  :::...
...::: † Pegy Oldala † :::...
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Menü
 
DollZ-ok
 
Az Erdő s Lakosai
 
Anime - Manga
 
Versek
 
Versciklusaim
 
Regények, Kisregények
 
Készülő regények
 
Általam írt cikkek
 
Novellák
 
Gothic Manga Lady
Óra
 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Számláló
Indulás: 2006-01-17
 

Made by Pegy Sue (PegyGift ArtWork)

A sötétség Rabjai
A sötétség Rabjai : Újra otthon

Újra otthon


 

Újra otthon

 

Párizs semmit sem változott. Ugyanolyan csodálatos maradt, mint régen.

- Messze laktatok innen?

- Nem. Párutcányira… Közel a folyópart-hoz… Ide nincs messze!

Thomasnak nem kellett többet mondanom, s ő rögtön azt mondta, hogy én menjek előre.

Nemsokára oda is találtam. Az utca 56. száma alatt laktunk.

Ott álltunk meg, az ajtónk előtt. Nem mozdultam semmit.

Végignéztem a házunkon. Az szinte semmit sem változott. Ugyanolyan sárgaszínű volt, mint hét évvel ezelőtt. Az ajtó ugyanolyan fenyőbarna színű volt, mint azelőtt.

- Most mi legyen? – kérdezte a fiú.

- Nem tudom… Bemenjek, Thomas?

- Nem tudom… Mit mondanál nekik? Azt, hogy egy elfelejtett rokon vagy a messzi Afrikából, s nem mehetsz ki, mert fényérzékeny vagy? Nem hinném, hogy így fogsz tenni…

- Nem is.

- Akkor elmondanád nekik az igazat?

- Ezt, hogy érted?

- Azt mondanád nekik, hogy „Hello! Én az elrabolt „egyetlen” vagyok a vámpírok között. Apropó! Én is vámpír vagyok…”

- Nem.

- Akkor mit mondanál nekik?

- Nem tudom… Gyere…

Felugrottunk a második emeleti ablakig. Szerencsére az nyitva volt.

Bemásztam rajta. Kiléptem a vastag függönylepel mögül.

Az én volt szobámba léptem be. Semmi sem változott. Kissé mégis megrettentem, mikor anyám a hintaszékemben kötögetett, közben pedig dalolt.

Amikor meglátott felpattant s az apámért kiáltott. Anyám hangja megviselt volt. Éreztem, hogy Thomas mellém lép, majd köszön:

- Jó estét, asszonyom! – majd mikor apám is belépett a szobámba neki is köszönt – Jó estét, uram!

Apám nem szólt semmit sem, annyira meglepődhetett.

Én elkezdtem rebegni:

- Anya… Apa…

Valami kidomborodott az ágyamban, majd fel is állt. Kivehettem, hogy az nem volt más, mint egy hálóinges kislány alakja. Olyan ötéves forma… Ő húgom lenne?

A kislány szemét dörzsölgetve az anyánkhoz szólt:

- Mama! Ki ez a néni, és ez a bácsi?

- Nem tudom, kicsim, hogy kik is ők.

Felháborodtam, de mégis higgadtan így szóltam:

- Nem ismersz fel, anya?

- Nem. Ki maga?

- Cirmonella… anya! Miért nem veszed észre, hogy én vagyok az?

- Mert maga nem lehet az! A lányom már meghalt!

- Maga ebbe bele is törődött? – kapcsolódott be a családi beszélgetésbe Thomas.

Hirtelen eszembe jutott a nyaklánc, melyet az anyám adott nekem.

- Mama… a lánc! Emlékszel a láncra?

- Miféle láncról beszél?

- Amit nekem adtál, hogy velem legyen! – felmutattam a nyakamban lógó ezüstláncot, s a rajta lévő családi amulettet.

- Ezt meg honnan vette? – az anyám szeme kikerekedett a meglepedségtől.

- Te adtad…

- Kitől lopta el ezt? Tán a sírból vette ki?

- NEM! Te adtad!

- Én a lányomnak adtam! Ez már hat éve történt! Meghalt! Miért teszi ezt velem? Ki maga? Miért kell a régi sebeket felrépni?

- Én vagyok az, Cirmonella! Miért nem ismersz fel? Hát elfelejtettél?

- Nem… De…te nem lehetsz Ő!

Az apámra néztem. Ő egy fegyvert tartott a kezében, melyet felém szegezett.

- Azonnal hagyják el a házamat! – szólt fenyegetően. Nem ismertem az apámra. Ő sose mondott volna ilyet!

- Hát te sem érted, apa? Te se tudod, hogy ki vagyok? Vagy te sem ismered fel az amulettet?

Az apám kezében a fegyver remegni kezdett. Nem mozdultam, pedig láttam a jövőmet: az apám le akar lőni.

- Te se tudod, hogy ki vagyok? – kérdeztem.

Hallottam egy fegyverdörrenést, majd csak arra eszméltem fel, hogy Thomas rajtam fekszik, én pedig a földön terülök végig.

A következő pillanatban Thomas rátámadt az apámra és kiütötte kezéből a fegyvert, majd akkorát ütött a fejére, hogy az a földre esett holtan.

Hallottam anyám sikolyát, s azt, hogy Thomas őt is leütötte. Egész eddig a földön feküdtem, majd csak felültem. Thomas a húgom felé kapott, de én rákiáltottam:

- NE! Kérlek! Őt ne bántsd!

Későn szóltam. A még meg nem ismert húgom összeesett előttem. Két puffanást is hallottam. Thomas kettémetszette a testét.

Ránéztem a fiúra, az kezét nézte, majd tekintete rám vándorolt, s rebegve így szólt:

- Ne haragudj…

- Istenem…

- Én nem akartam…

- Jézusom…

- Kérlek… Ne haragudj…

- Túl későn szóltam…

- Nem akartam… Ne haragudj, kérlek…

- Jézus Máriám… Menjünk inkább innen…

Felkeltünk. Csak most éreztem rá, hogy nekem már nem maradt senkim se az élők között.

- Thomas… Meddig tudnék én aludni?

- Ameddig csak akarsz… De…

- Igen?

- Te vagy az egyetlen…

- Nem akarok az lenni…

- Tudom…

- Mi van, ha tévedtek?

- Akkor más az egyelen…

- Te lehetsz az?

- Lehetek… Te is. Kate is. Szinte bárki…

Némán a sötétségbe emelkedtünk, s nemsokára Kateék házához értünk.

Minden lángolt bennem. Nem értettem semmit. A szüleim ennyire könnyen elfeledtek volna, s egy másik gyerekre cseréltek volna?

Ismét vágytam a vér ízére, amit letagadtam magamban, s amit el akartam fojtani. Folyton azt mondogattam magamban, hogy „Nem kell vér… Nem kell vér…”. Magam sem hittem el saját magamnak.

- Miért nem szólsz semmit? – kérdezte a fiú.

- Nem akarok beszélni…

- Ekkora a csalódás?

- Igen… Óriási…

- Sajnálom.

- Nem te tehetsz róla… Thomas?

- Igen?

- Hova szoktak menni a vámpírok „aludni”?

- Oda, ahol a holttestük van. Legtöbbször egy kriptába. Miért?

- Én is el akarok menni aludni!

- Minek? Vagyis… Jól meggondoltad?

- Igen. Tökéletesen átgondoltam. Miért?

- Nem tudom… Csak amíg alszol sok olyan dolog történhet, mi miatt csak te maradsz vámpír.

- Akkor több vámpírt kell csinálnom. Vajon sikerrel járhatnék?

- Hmm… Nem tudom, Cirmonella. Mi lesz akkor, ha miközben alszol, akkor lesznek olyanok, akik megölnek?

- Akkor végleg meghalok.

- És téged ez nem bánt?

- Nem annyira. Bele kell csak törődni úgy, mint abba, hogy élünk.

- Igazad lehet… Nem tudom…

- Thomas…

- Igen?

- Te már aludtál?

- Igen. Minden nappal – ehhez csak a fiatal vámpír csak mosolygott.

- De most komolyan!

- Nem. Szerintem te is várhatnál vele még egy kis ideig. Legalább addig, amíg… - itt látszott rajta, hogy elakad a szava, mert olyat mondott, amit nem kellene.

- Meddig?

- Semmi. Semmi… - próbálkozott a mentegetőzéssel.

- Thomas! Mond el!

Egész eddig a szobámban beszélgetünk. Néma csend ült most, az ottani bútorokra.

A fiú nem válaszolt, hanem csak maga elé bámult. Nem értettem a viselkedését. Vajon mit akart mondani?

Thomas az ajtóhoz lépett s becsukta azt, a sötétítőfüggönyöket pedig elhúzta.

- Közeledik a pirkadat. Nem akarok estére az ágyadban egy kupac hamut találni…

Nem mondott többet. Egyszerűen, mintha mi sem történt volna kiment a szobából.

Én leültem az ágyamra s Thomason gondolkodtam, de nemsokára elaludtam.

 

 

 

E-mail címem: manson1200@citromail.hu

"So you go round and round
another live another wound
from death to birth, from birth to death
No time to waste, no time to rest
So you go round and round
another live another wound
and when you finally touch the light
they send you back into the night"

(Deine Lakaien - Reincarnation)

 

"Könnyek, könnyek,
Egyre csak jönnek...
Ki állítja meg őket?
Övék már a Győzelem..."


"There is no peace in heaven
There is no peace on earth
There is no love in heaven
There is no love on earth
There is no faith in heaven
There is no faith on earth
There is no hope in heaven
There is no hope on earth"

(Deine Lakaien - Reincarnation)

 

Linkek
 
minibannercserék

  
 
Chat
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Az idő felénk
The WeatherPixie
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre